Fáj minden

Fáj a szívem,
majd széthasad,
de ki kell bírnom,
mind ahogy már annyi mindent kibírtam.

Fáj a lelekem
a művészet után,
de elviselem,
mert tudom
egyszer majd én is
azt csinálhatom amit szeretek.

Fáj a fejem
a sok mellébeszéléstől,
és ezt már nem élem túl.
Mindjárt ordítok, török, zúzok,
de aztán lenyugszom és elhalgatok.

Fáj a testem
éget szinte már ég is,
és ezt már tényleg
nem hiszem, hogy elviselem.
Csak egy szó ez jár ez
ez jár fejemben vége, vége, vége.

Mert a nyugalomra várok és vágyok.
De amíg nem jön inkább hallgatok,
mert azt mondták így kell tenni.
Csöndben meghúzódni, mint egy kísértet.
És várni a csöndre.